Régen szinte minden háznál vágtak disznót, ma már egyre kevesebb helyen találozhatunk ezzel a hagyományunkkal, de szerencsére még nem tűnt el teljesen. Sőt! Szinte reneszánszát éli, és mióta nem a túlélés eszközeként, hanem rekreációs célú hagyományőrzésként tekintünk rá újra divatba jött.
A tél a disznóvágások ideje. Olvassátok el a mi történetünket a kezdetekről, amikor az első malacunkat vágtuk le és idézzük fel a régmúlt hagyományait, hiedelmeit.
Na de mit kezdesz magaddal, ha a városból kiköltözve le kell vágnod a meghízott disznódat?
„Dezsőnek meg kell halnia” mondta Pelikán József gátőr a Tanú c. filmben. A kezdetektől fogva tudtuk, hogy nálunk is lehangzik majd e gyászos mondat…
Annyi módosítással, hogy Miloskának meg kell halnia. Ennek az a magyarázata, hogy Dezsőt (többen még ma is így ismerik első nevelt malacunkat) a román kőművesünk átkeresztelte Milosevicsre, a tyúkok iránt mutatott agresszív viselkedése miatt. Mivel azért mégiscsak egy kedves jószág volt, ezért Miloska lett a beceneve.
December 15. volt a nagy nap, és bár nem szaporítom vele a szót, de elég nehezen sikerült egy böllért találni, aki nagy szakértelemmel segítette át szegényt a túlvilágra. Városi népekként nem sokat tudtunk a disznóvágásról, de jöttek barátok (szintén városiak) akik szívvel lélekkel segítettek. Így aztán, ha nem is zökkenőktől mentesen, de végül is Miloska átszellemülten lógott a garázsban, a rúdon; kolbász,szalámi, kenőmájas és disznósajt formájában. A szalonna és a sonka só-bundáját már fűszeres páclére cserélte, a finom májas és véres hurka a tepsibe, mélyhűtőbe került. Barátaink számára kóstolónak is került sok finomság. Régi hagyomány szerint ahány helyre adtak kóstolót, annyi helyről kaptak is vissza, így igen hosszú ideig friss disznóságokkal volt ellátva a család.
Tudtad milyen hagyománya volt régen a disznóölésnek?
„Szeptember elsejéről az iskolakezdés jut eszünkbe, noha ez a nap régen más szempontból is rendkívül fontos volt, ilyenkor kezdték el hizlalni a disznót a vágásra. Novemberben pedig, Disznóölő Szent Andráskor végre megkezdődött a parasztháztartások fénypontjának számító időszak: a disznóvágás ideje. Az adventi böjt előtt, de már a téli hideg beállta után került tehát sor a jeles eseményre, hiszen ilyenkor még lehetett húst enni és az időjárásnak köszönhetően attól sem kellett tartani, hogy az – hűtő hiányában – megromlik.
Bár a sok vér és belsőség láttán nem feltétlenül gondolnánk, a disznóölés mégis komoly, rituális esemény volt. Mint ilyenhez, előírások, tilalmak köthetők. Régen úgy tartották például, hogy tilos újholdkor disznót ölni, mert akkor férges lesz a hús. Másutt kedden, pénteken és vasárnap sem volt szabad, különben megromlik. A hiedelem szerint a disznó felvágásakor kacagni kell, így vastag lesz a szalonna.
Ha több zsírt akartak, olyankor kellett vágni, amikor a Göncölszekér és a Kaszáscsillag közel van egymáshoz, ha porhanyós húst, megkergették az állatot. A levágott disznó némely részét (így a Tamás napján vágott disznónak a háját) gyógyításhoz használták. Emellett fontos közösségi élmény is a disznóölés. Mindenkinek megvolt a maga feladata, amit pontos rend szerint hajtott végre, az erre az eseményre összehívott nagyobb társaság pedig a nap végén fáradtan, de jókedvűen és megelégedettséggel ült asztalhoz a tor elfogyasztásához. A tor szintén több egyszerű falatozásnál, a halálesetet követő étkezés az áldozati lakomák maradványa, melynek célja eredetileg a halott haragjának elkerülése, jóindulatának elnyerése volt.
A disznótoron a levágott állat húsából készített ételeket ették. Általában ez húsleves, húsos káposzta és a frissen kisült zsírban sütött fánk volt, de minél gazdagabb volt a háztartás, ez annál több elemmel bővülhetett.
(Forrás: http://korkep.sk/cikkek/mindennapjaink/2013/11/19/regi-uj-kolbaszok. Kép: http://gyulaanno.hu/)
Tudtad hogy miért épp télen szokás disznót vágni?
A válasz roppant egyszerű, mert ilyenkor hideg van, így a hús is gyorsabban kihűl, és a legyektől sem kell tartani. Amikor télen melegebb az időjárás, akkor nem is szokták megtartani a disznóvágást.
Miért is olyan csodálatra méltó ez a hagyomány?
Az ipari hústermeléssel ellentétben, ilyen alkalomkor igyekeznek a disznó minden porcikáját felhasználni. Manapság már csak az igazán elhivatottak mossák ki a beleket, amit egyszerűbb a hentesnél tisztítva megvenni, de régen ez is természetes volt, és jellemzően az asszonyok és a gyerekek feladata volt. A porcos részek, és a bőr mennek a kocsonyába, a gyomorba a disznósajtot töltik, a sonkák és szalonnák alakításakor leeső hús és zsírdarabok pedig mennek a kolbászba.
És a titkos hozzávaló ami nélkül nem telhet el egy disznóvágás sem?
Igen, kedves olvasó jól gondolod, az bizony jóféle házi pálinka! Nemcsak a dolgos emberek kedvét javítja, de fel is melegíti őket a téli hidegben.
Idén nem készül nálatok jóféle házikolbász? Akkor a Négyházmajor csípős parasztkolbászt Neked találtuk ki!