A jó sonka fogalma mindenkinek más. Nekem korszakaim voltak ebben a tekintetben. – Varju Vili séf írása
A sonka régen és most
Az első ilyen korszakom a boldog tudattalan volt, amikor azt és úgy ettem, ahogy anyám elém tette. Megjegyzem nagyon jó emlékeim vannak ezekről a húsvéti sonkákról.
Aztán jött az önfejű fiatal énem, aki a Fény utcai piacon vásárolt hagyományos füstölésű bőrös comb sonkát vette meg arany áron, nagy elvárásokkal. Főve ez a sonka számomra ehetetlen volt, szálas, száraz és sós, de a tanuló pénzt mindig is meg kellett fizetni.
Aztán jött a Bock időszaka, ahol Lajos útmutatásait és ízlését követve, kicsontozott első füstölt csülköt készítettünk. Nagyon szeretem ezt a változatot, de sokakat zavar a csülök bőre. Ezzel mára csak annyi a bajom, hogy a nem gyors pácos formáció szinte beszerezhetetlen lett.
A jelenem sonka ideálja pedig pontosan az a hagyományos pácolású és intenzíven füstölt, de nem „kóróra” szárított tarja, amit a Négyházmajor webshopban is árusítunk. A tarja, a zsírra finnyásabb közönségnek talán túl kövér, de ennek a húsrésznek pontosan ez a varázsa: márványozott zsírosság egyenlő szaftos húsvéti sonka életérzés.
Hogyan érdemes a sonkát főzni?
A sonka főzése minden évben megérdemel pár mondatot: a sonkát fazékban főzzük, annyi vízben, ami jól ellepi és azt a vizet mindig pótoljuk, hogy a húst ellephesse. Az első fél óra főzés után kóstoljuk meg a levet, mert nincs két egyforma alany. Ha a lé túl sós, öntsünk le róla és váltsuk ki vízre. Ellenkező esetben enyhén sózhatjuk is. Én pár darab babérlevéllel és egész fekete borssal, pár gerezd pucolatlan fokhagymával szoktam kiegészíteni, csak úgy aláfestésnek. A sonkát nem érdemes zubogva főzni, annál inkább jól jön egy fedő. “Had’ pöszörögjön, az idő nekünk dolgozik!”
Amikor a sonka enyhén ellenáll a szúró próbának, akkor már nyugodtan el lehet zárni a tüzet alatta és most jön a lényeg: másnapig teraszon, erkélyen (ki hol) a saját levében hagyjuk kihűlni. Így lesz igazán szaftos és egyenletes mindenhol.
A Négyházmajor tarja természetes vakbélben érlelődött, úgyhogy ezen a ponton (opcionálisan húsvét hétfő reggelén) lehet óvatosan eltávolítani.
Ezek után már csak egy vékony pengéjű éles késre lesz szükségünk, hogy szép fűrészelő mozdulatokkal félvastag szeleteket vághassunk belőle.
Abban az esetben, ha úgy tűnik, a sonka kissé túlfőtt… mert túl izgalmas volt a sorozat a tévében, akkor a helyzet némileg menthető azzal, ha a bélből kivett sonkát szorosan follpackba göngyöljük és kissé megfagyasztva szeleteljük. (persze innentől türelemjáték a műanyag eltávolítása, de hát valamit valamiért! )
Természetesen kalács, főtt tojás, újhagyma és hónapos retek, jófajta orrfacsaró csípős tormával kötelező tartozékai a jó sonkának. Én személy szerint imádom az enyhén sós hatású sonkát és az édes kalácsot összekóstolni. A sonka leve pedig milliónyi opciót ad: fejtett bableves, sólet, húsvéti sonkaleves zöldségekkel, sárgaborsó főzelék.